Van ez a pillanat, amitől elragad,
De mikor rádköszön, tudod, hogy nem fáj.
Van ez a gondolat, ami ha elragad,
A földről elemel.
Van ez a nézés, ami csak érzés,
De átúsznád vele az éjszakát.
Van ez a lényed, kit hajt a véred,
Hogy elrabolja önmagát.
Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
Ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
Ez nem az a perc, ami megvár,
Ez nem az a lány, akiért nem kár.
Van ez a kérdés, amit a féltés
Titokban tart, vagy elhibáz.
Van ez a harcod, amiben arcod
Csak sírni lát.
Van ez a védelem, amitől féktelen
Erővel nekivágsz.
Van ez a szempár, bármikor feltár,
és erre vágysz.
Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
Ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
Ez nem az a perc, ami megvár,
Ez nem az a lány, akiért nem kár.
Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
Ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
Ez nem az a perc, ami megvár,
Ez nem az a lány, akiért nem kár.
Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
Ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
Ez nem az a perc, ami megvár,
Ez nem az a lány, akiért nem kár.
Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
Ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
Ez nem az a perc, ami megvár,
Ez nem az a lány, akiért nem kár.