Többet nem kelsz fel reggel az ébresztőmre Nem kell úgy élj velem, mint egy útvesztőben Végülis könnyebb elmenni Könnyebb elmenni Életszó, kártyavár A valóság hátba vág Vártam hogy rám találj Pár évre orvosság Megint megzuhantam Kisiskolás ebatta Philiskyt lerakta Annyira mélyen még Ady is lehagyta Városi Robinson Részeg az utcákon Csak azért sétálok arra mert azt remélem hogy meglátom Az egészet sajnálom Mert leginkább azt vágyom Nem teszem meg de jó volna lógni egy padláson Többé nem kelsz fel reggel az ébresztőmre Nem kell úgy élj velem, mint egy útvesztőben Végülis könnyebb elmenni Könnyebb elmenni Többé nem kelsz fel reggel az ébresztőmre Nem kell úgy élj velem, mint egy útvesztőben Végülis könnyebb elmenni Könnyebb elmenni Ő volt a legjobb ami valaha velem történt De akkor nem akartam még semmit Mert tudtam hogy összetörnék Szőke lány volt Összejártunk Mindig elrontottuk aztán visszavágytunk Azt hiszem karmámba karcolták a nevét Azóta mással van Mert nem léptem De már csak arra vágyom hogy újra kezdjük És én velem lelépjen Ő az egyetlen lány Aki még mindig szeretve szólít Most hiába szólok hozzá Ő csak hátat fordít Sajnálom Pedig kelhetnénk együtt az ébresztőmre Többé nem vesznénk el ebben az útvesztőben Végül nem kéne elmenni Nem kéne elmenni Pedig kelhetnénk együtt az ébresztőmre Többé nem vesznénk el ebben az útvesztőben Végül nem kéne elmenni Nem kéne elmenni Nem kéne elmenni