Efkilenc
Terjed kézen-közön, ezen-azon
Pasztellrózsaszín kazettákon
Kicsit kizökkentem mostanában
De az árfolyamot szemmel tartom
Ne aggódj egy percig se
Ez szívhez szóló presztízsrepp
Nekem azt mondják a demókra, hogy jó dalok
Téged felnyomnak a spanjaid, mint Young Thug-ot
Ja, hogy kutyáknak a vér diktál
Várj, mondom a verdiktet
Nem lesz gáz, de a hétvégén már ne hallgass, csak Blackstreet-et
Szerintem eriggy el, mer' ez a sapi itt, amit eltettem, még benne van, hogy bepittyen
Mit nézel?
Zsebben Jacques Haze-zel cold saggin' a holdfényben
A fitből sosem mondod meg, hogy hány fok van
És mindig benne lehet az is, hogy még rádörren
Mint a rózsadombi kiejtés a járőrre
A konyhában mintha krekk főne
Mer' krekk fő
Az erkélyen mintha csár nőne
Ígértem szöveget, szösszenet csupán
Gondolat, mely így-úgy járkálhat
Markáns, márkátlan
Bágyadt vágyálom egyaránt, avagy kinek hogyan megy ma át
Avagy kinek hogyan
Mintha hívták volna, úgy jött meg a zimankó
Otthonos és mizantróp, de a legfőképpen itt van
Nehéz idők idéződnek meg, új évezred
Fényt, meleget nem hozott, de ablakom még nyitva
Előttem a város, felettem az ég
A festmény végtelen, csak keretben a kép
Napot váltja a Hold és mégis forog a Föld
Ne mondd
Majd újra tesz egy kört
Bennem csillagok, fényüktől olykor billegek
Emlékek medrében ihletett pillanat
Mindez, mi itt marad, itt reked
Mit lehet tenni?
Ez minden és semmi
Ez minden és semmi
Csak hidd el, és ennyi
Ez minden és semmi
A legmélyebb magasságokba néztem be, nem lenne jó innen kimenni
Felettem az ég, az ég felett az űr
Ez minden, az ember eltörpül
Felettem az ég, az ég felett a mi?
Minden és semmi
Felfoghatatlan