Hallom létezett egykor egy titkos akkord
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra
Az ötös követte a négyeset
Egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Bizonyság kellett, bár volt hited
A háztetőn állt, s hosszan nézhetted
A hold fényében fürdött, kivirulva
És megbűvölt, és levágta hajad
Leláncolt, széttörte trónodat
És ajkadról ellopta végleg: Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Tudod, jártam már régen itt
Ismerem szobádnak sarkait
Magányon át vitt hozzád a véletlen útja
A díszkapun láttam a címeredet
De a szerelem nem dicső fáklyásmenet
Csak egy fázós, kicsit fáradt halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
És volt idő, hogy elmondtad még
Hogy ott, belül milyen a helyzet épp
De ezt már sose hallom tőled újra
Pedig úgy költöztem én beléd
Hogy galambot hoztam, hogy: Nézd, de szép
És együtt lélegeztük: Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Mondod, a nevet csak bitorlom
S én azt a nevet még csak nem is tudom
De mit számít neked, ha bárki tudja?
Mert minden szóban fény ragyog
És mindegy melyiket hallgatod
Hogy szent vagy összetört a halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Én próbáltam, hát ennyi telt
Kezemre érintés nem felelt
Igazat mondok, bármily szép vagy csúnya
S bár meglehet, hogy tévedek
A dal ura elé úgy léphetek
Hogy nyelvemen nincsen más, mint halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja
Halleluja