Körbevesz rég egy furcsa világ, nem mindig értjük egymás szavát. Szeretnénk, de túl nagy a zaj, ezer hang, mit senki se hall. Talán van egy hely, és ott értjük egymást még, a szívünkben a menedék. Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk. Szóljon egy dal, és aki akar énekel velünk. Mert nekünk jár egy kis békesség már. Ne lehessen több határ, mi körbe zár. Hallasd a hangod, mert idebent, rideg a szív, ha néma a csend. Olyan dal és ritmus kell, mitől a távol újra közel. Talán van egy hely, és ott értjük egymást még, a szívünkben a menedék. Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk! Szóljon egy dal, és aki akar énekel velünk! Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk rég! Szóljon egy dal, és ledől a fal ma még! Szólj! Most te vagy a hang és a dal, Amit minden ember hall. Te vagy a szív, dobbanj hát! Hogy meddig is ér a határ Az csak rajtad múlik már. Tudod, mi számítunk rád. Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk! Szóljon egy dal, és aki akar énekel velünk! Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk rég! Szóljon egy dal, és ledől a fal ma még!