Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid sincsen? (ez Föld idegen, valahol járok) S jó az Isten, jót ád, légy remínségben (csak kegyelmet hejába várok) Fölnyílik az idő majd az gyönge fűre (ember kegyetlensége énvélem határos) Hová szemünk lát, elbujdosunk ketten (ez föld idegen, valahol járok) Gondunk sem lesz majd csak mint a madárnak (vajon hol lészen megmaradásom?) Melyet szabad szél repít a világnak (hegyek-völgyek között az bujdosásom) Erdők alatt, fák avarja vetett ágy (vajon hol lészen éjjeli lefekvésem?) Csengő-bongó patak tiszta vizet ád (vad gyomrában lészen az temetésem) Mondd, mért búsulsz, pajtás Hej, mikor már fedeled sincsen Meleget ád az ég még, kenyeret ád az isten! Mondd, mért búsulsz, pajtás Hej, mikor már fedeled sincsen Meleget ád az ég még, kenyeret ád az isten! Mondd, mért búsulsz, pajtás Hej, mikor már fedeled sincsen Meleget ád az ég még, kenyeret ád az isten! Mondd, mért búsulsz, pajtás Hej, mikor már fedeled sincsen Meleget ád az ég még, kenyeret ád az isten!