Nosza sírni, kezd zokogni Sűrü záporkönnye folyván Liliomról pergő harmat Hulló vizgyöngy hattyu tollán "Méltóságos nagy uraim! Nézzen Istent kegyelmetek Sürgetős munkám van otthon Fogva én itt nem űlhetek" "Mocsok esett lepedőmön Ki kell a vérfoltot vennem! Jaj, ha e szenny ott maradna Hová kéne akkor lennem!" Összenéz a bölcs törvényszék Hallatára ily panasznak Csendesség van. Hallgat a száj Csupán a szemek szavaznak "Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled Eredj haza, Isten adjon Erőt ahhoz és kegyelmet" S Ágnes asszony a patakban Lepedőjét újra mossa Fehér leplét, tiszta leplét A futó hab elkapdossa Mert hiában tiszta a gyolcs Benne többé semmi vérjel Ágnes azt még egyre látja S épen úgy, mint akkor éjjel Virradattól késő estig Áll a vízben, széke mellett Hab zilálja rezgő árnyát Haja fürtét kósza szellet Holdvilágos éjjelenkint Mikor a víz fodra csillog Maradozó csattanással Fehér sulyka messze villog És ez így megy évrül-évre Télen-nyáron, szünet nélkül Harmat-arca hő napon ég Gyönge térde fagyban kékül Őszbe fordul a zilált haj Már nem holló, nem is ében Torz-alakú ránc verődik Szanaszét a síma képen S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa