Büszke, harcos, kalandor nép volt a magyar nemzet Kétélű kard, mely ha moccant jobbra-balra sebzett S jobbra-balra, merre fordult a fegyvernek éle Puszta lett a népes ország és üvöltött rajta végig farkasok zenéje Ázsiának sáska-féle kóborló pogánya Isten a te lelkedet bár mind pokolra hányja Ne legyen az üdvösségben soha semmi részed Lelked üdvösségéért nem, de saját bőrünk javáért megtérítünk téged Legott a királyi székre német ember hágott Aki fogta, másnak adta titkon az országot S azzal, hogy másnak adta s a magyart megrontá Iszonyú belháborúban magyar a magyarnak vérét esztendőkig ontá Attól kezdve többször is volt János pap országa Sült galamb, borral folyó ér és ingyen-kaláka Melyekért a jó magyar nép mindenét od'adta S tett olyat részeg fejével hogy, mikor kijózanodott siratta Most is vannak, akik ilyen hizlalóba vágynak Lomhán a gyomornak élni és élni az ágynak Kik előtt, a hashoz mérve a haza sem drága S midőn ez küzdésre készti, felsohajtnak: jöjj el, jöjj el János pap országa