Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
Ne aludj el, két szememnek szép világa
Mert elindult ez földnek, ez égnek nagy királya
Sereggel jő, háta mögött kard és kereszt
Új hitre térít, Napunkhoz többé már nem ereszt
Pusztákon széllel szárnyaló büszke sasok népe
Határok őre, az magyar földnek ékessége
Nem áldoz többé, nem imád többé Égi Atyát
Kötve az szárnya, nem hallja már az Ősök dalát
Szó mit sem ér, győzelmet már fegyver sem hozhat
Fel kell hát venni jó népünknek az rabláncokat
Kereszténnyé, és alávetetté kell itt lennünk
Vagy hontalan, bús földönfutókként menekülnünk
Földi vezérünk, Vadkan apánk, besenyők csillaga
Állj ki és szólítsd lovas töményt az háborúba
Vagy nyugvást adjál, kereszt jelét magad is vedd fel
Hogy mi légyen sorsunk, jó vezérünk, most döntened kell
Sem kereszttel, de Istenünkkel
Viharral éneklő Őseinkkel
Vélük leszek, meg nem tagadok
Égi Atyánk hitén maradok
Veres az ég tovafelé
Teremtőnk mosolyog errefelé
Lovamnak hátán temessetek
Testemen sírdombot emeljetek
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
Végül Tonuzoba népe otthonra talál