Emlékszem, a tékozló lelkek közt bolyongtam minduntalan
Kerestem az otthont, a békémet, kerestem önmagam
Vakon éltem, alig láttam ki az álarc mögül
Közben az éhes keselyűk meg csak gyűltek körös-körül
Ekkor fújt minket össze a szél
Egy volt a honnan és egy volt a cél
Mást sem láttunk, csak egy sűrű, lila ködfelhőt
Annyi kérdésem válaszra lelt
Lassan minden új értelmet nyert
Attól kezdve, hogy megláttam Őt
Itt a Szív utca 30. előtt
Itt a Szív utca 30. előtt
Jártam a végestelen országúton, ami véget ért
Közben a lelkem is eladtam az ördögnek fillérekért
Láttam annyi szerepálmot, mi a múltban ragadt
Valaha több sebből vérző szíveket, páncél alatt
Ekkor fújt minket össze a szél
Egy volt a honnan és egy volt a cél
Mást sem láttunk, csak egy sűrű, lila ködfelhőt
Annyi kérdésem válaszra lelt
Lassan minden új értelmet nyert
Attól kezdve, hogy megláttam Őt
Itt a Szív utca 30. előtt
Késő őszi éjszaka volt
Tisztán látszott a majdnem telihold
Aznap este, mikor megláttam Őt
Itt a Szív utca 30. előtt
Itt a Szív utca 30. előtt