Sosem mertem bízni, de fognám a kezed
Az egész lényemet odaadnám neked
Tudom, néha nehéz velem, de te itt vagy nekem
Néha őrült vagyok, és elmegy az eszem
Haladnék, de mindig visszalépek
Elvakítanak a fehér fények
Repülnék, de inkább még megállok
Még mindig harcolok magammal
Még nem bánok jól szavakkal
Őrült vagyok, tele sérelemmel
De szembenézek a félelemmel mindig
Te is tudod, hogy én nem direkt vagyok ilyen
Egy pillanatra néha lennék másmilyen
Összevissza beszélek, és elakad a szavam
A bennem élő kettősségtől nem találom magam
Haladnék, de mindig visszalépek
Elvakitanak a fehér fények
Egy pillanatra talán tisztán látok
Még mindig harcolok magammal
Még nem bánok jól szavakkal
Őrült vagyok, tele sérelemmel
De szembenézek a félelemmel
Mindig harcolok magammal
Körbezártam szívem fallakal
Őrült vagyok, tele sérelemmel
De szembenézek a félelemmel mindig
Azt mondtam, végig veled leszek
De most is csak elvesztem a fejem
Közös a lelkünk, de az is lemerült
Kívülről jól volt, de belül keserű
Most állok és nézem az eget
Hiányzol, mert elvetted az eszem
Hosszú az út, és sok közte a verem
Ameddig élek, ezt ki nem heverem
Néha jobbra mennék, aztán balra húz a szívem
A bennem lévő szilánkokat összeépítem
Még mindig harcolok magammal
Még nem bánok jól szavakkal
Őrült vagyok, tele sérelemmel
De szembenézek a félelemmel
Mindig harcolok magammal
Körbezártam szívem fallakal
Őrült vagyok, tele sérelemmel
De szembenézek a félelemmel mindig