Túl vagyunk minden új dolgon
Minden annyira megszokott lett
Nem tudok újat kérdezni
És nem rémlik már semmi új tett
Valahol elhagytam magamat az úton
Nem maradt semmim a múlton túlon
Az ajtó nyikorog, én lassan lépek le-le
Találkozunk a csúcson
Csak írj már rám
Ne kérdezd, hogy honnan az ötletadó
A kezemet széttárnám
De mégis magányosan szorongatom
Nem engedem el a kezedet ma
Se holnap, akármi megtörténhet, ha
Úgy akarod, legyen én nem erőltetem
Nem kövezem ki majd az aranyutat
Tudod jó volt veled
Minden percben helyben voltam
Minden napot megtöltöttünk jóval
És az álmaimat fogtam
De valami megváltozott
Átalakult a jó, megátkozott
Elbújtam előle, menekültem
Nem voltam többé határozott
Túlontúl akarom az újat
Fázik a tenyerem a hóban
Egyedül vagyok ma
Felszámolom majd a földön
Elegem van
Kitörlöm a számodat, ez van
Nem akarnék tőled semmit
De mégis úgy érzem nagyon kellesz
Csak írj már rám
Ne kérdezd, hogy honnan az ötletadó
A kezemet széttárnám
De mégis magányosan szorongatom
Nem engedem el a kezedet ma
Se holnap, akármi megtörténhet, ha
Úgy akarod, legyen én nem erőltetem
Nem kövezem ki majd az aranyutat
Írj már rám
Gyorsabban jövök egy villámnál
Tudnom kell azt, hogy akarod
Hogy holnap is ugyanúgy, ugyanúgy itt állnál
Felidézed a kamaszkorom, ja
Minden üzenetem palackozom, ja
Félszavakba kapaszkodom
Eldobom az agyam, ahogy a hajad dobod
Mostanában kevesebb a fotel
De összejön az összes projekt
Mondjuk nem vagyok egy modell (de)
De a szívem neked hotel
Nem értem, hogy mi a baj most velem (mi a fasz?)
Tizenegyezer üzenet neked (kiakaszt)
Ez milyen imponáló lehet
Hogy valamiben vagy és felbukkan a nevem (Frakkpapa)
Mondd, hogyha sok vagyok már
Nem értem, mi ez a vontatottság
Pedig hajtok, mint a tornaórán
Oh la-la-la-la-la-la-la-la-la
Csak írj már rám
Ne kérdezd, hogy honnan az ötletadó
A kezemet széttárnám
De mégis magányosan szorongatom
Nem engedem el a kezedet ma
Se holnap, akármi megtörténhet, ha
Úgy akarod, legyen én nem erőltetem
Nem kövezem ki majd az aranyutat