Je Fekete táj A boldogságtól kihalt arcomra van írva Hogy ha szeles idők járnak Ó ez kétszer olyan erős És kétszer úgy fáj Magával ragad, minden éjfél után Ahogy gomolyog a felhő, gyűlik a harag Kiszakad a szívem, mert semmi se marad Féljetek rosszak, most felétek halad Nem marad semmi, csak összedőlt falak Bébi, én vagyok a vihar, ja én voltam végig Nem bírtam volna tovább félholtan élni Most jöjjön az eső és most fújjon a szél A szívem megszakad, ha dörög az ég Bébi, én vagyok a vihar, ja én voltam végig Nem bírtam volna tovább félholtan élni Most jöjjön az eső és most fújjon a szél A szívem megszakad, ha dörög az ég Nem tudom hova lett a maradék eszem Rólad álmodok előttem van a két szemed Kopog az ég, bébi ez a karabély szele Tudom a vihar hív, te hazamész vele Neked dalol az ég, mától Belédkarol a szél, bárhol Mikor mindent eltaroló beceg Arról a szép lányról Bébi, én vagyok a vihar, ja én voltam végig Nem bírtam volna tovább félholtan élni Most jöjjön az eső és most fújjon a szél A szívem megszakad, ha dörög az ég Bébi, én vagyok a vihar, ja én voltam végig Nem bírtam volna tovább félholtan élni Most jöjjön az eső és most fújjon a szél A szívem megszakad, ha dörög az ég