Jó estét tisztelt publikum,
Bocsánat, nem mutatkoztam még be.
Én lennék az a pofa,
Ott a Kennedyektől jobbra.
A halott űrhajós mellett,
Mikor állnak fent a póznán.
Mindenki csak, mindenki csak,
Mindenki csak bámul bambán.
Sokan csak figyelik, ahogyan
Tátog az ember, néma az ember.
Nem hallja, és robban a rendszer.
Lebeg a lélek, vele mennek a képek.
Akik lebegnek, azok jól vannak, mégis
Velük szállok, utazok és repülök fel én is.
De valami nincsen rendben itt az égben,
Gyönyörű kékben, nem nyújtja kezét
Senki a felhőről, mint a festményen.
Az élet az érem két felében,
A teremtő két kezében.
A világvégét majd megnézheted este a tévében.
Minden rendszer porba hull és megborul,
Ha az ember az orrába túr és megvadul.
Hát tisztelt polgármester úr,
Ne üljön itt oly szótlanul!
Mindenkit megérint a múlt,
Remélem mindent megtanult!
Kedves polgármester úr,
Ne üljön itt oly szótlanul!
Minden rendszer porba hull.
Minden érzés elvadul.
Az ember nézi szótlanul,
Hátha újra megjavul.
Minden rendszer porba hull.
Minden érzés porba hull.
Minden ember porba hull,
és megvadul...
Minden rendszer porba hull.
Minden érzés porba hull.
Az ember nem mindenható,
Elszáll mint az űrhajó!